Az áramerősség bevezetése kapcsán beszéltük meg az áram irányát. Ez a tudománytörténet szempontjából érdekes.

Amikor elkezdték a XVII. sz-ban tanulmányozni az elektromosságot, azt gondolták, hogy ez láthatatlan, mert nagyon kicsi részecskék áramlása. Abban az időben úgy gondolták, hogy az áramforrás pozitív pólusától a negatív felé áramlanak ezek a részecskék. Ez az elképzelés az atommodell XIX. századi megalkotásáig érvényben volt. Akkor fedezték fel, hogy az elektromos áramot elsősorban a negatív töltésű elektronok okozzák.
Tehát az áram iránya épp az eddig feltételezettel ellentétes. Addigra azonban már annyi helyen használták a régi áramirányt, hogy ezt nem írták felül egy tollvonással, hanem inkább a régit elnevezték megállapodás szerinti vagy technikai áramiránynak. A valódit, a helyeset pedig a fizikai áramiránynak.

Tehát rögzítsed, tanuld meg, hátha szükséged lesz rá: A valódi, a fizikai áramirány a negatív töltéshordozók (elsősorban az elektronok) áramlásának iránya! Ezzel ellentétes a technikai, vagy megállapodás szerinti áramirány.

Ritkán, de más esetben is megtörtént hasonló. Az eredeti elméletet, elképzelést az újabb kutatások megcáfolták. De addigra a tisztelet, a hagyomány, a várható kényelmetlenség (pl. könyvek átírása) miatt nem változtattak a kialakult jelölésmódon, a megszokott elnevezéseken. A kijavított elméletben, magyarázatban inkább a régitől könnyen megkülönböztethető új jelölést, elnevezést vezetnek be.

Régi: megállapodás szerinti vagy technikai.

Új: fizikai.