Georg Simon Ohm az 1820-as években megfigyelte, hogy
1/ egy elágazás nélküli áramkörben az áramerősség mindenütt ugyanakkora és
2/ a fogyasztó két pólusa között mért feszültség (lásd előző lecke) és a rajta átfolyó áram erőssége között egyenes arányosság van. (más szóval U/I állandó)
3/ ez a fenti arányossági tényező anyagonként más és más, tehát az anyagra jellemző érték.
Az adott vezető elektromos ellenállása tulajdonképpen azt mutatja, hogy benne mennyire könnyen folyik az elektromos áram, a szabadon mozgó töltéshordozók mennyire könnyen mozoghatnak ennek a vezetőnek a belsejében.
A 2/ mondat az Ohm törvény: Ugyanazon fogyasztó feszültsége és áramerőssége között egyenes arányosság van.
Ez a mennyiség az ELLENÁLLÁS, jele R (die Resistenz németül), SI mértékegysége az Ohm, Ω. (Ez a görög omega betű) 1Ω tehát annak a fogyasztónak/vezetőnek az ellenállása, amelyen 1 Volt feszültség hatására 1 A erősségű áram folyik át.
1000 Ω = 1 kΩ, 1000 mΩ = 1 Ω. mΩ a milliohm, kΩ a kiloohm.
ELLENÁLLÁS definíciója: A fogyasztó két kivezetése között mért feszültség és a rajta átfolyó áram erősségének hányadosa.
=> V=I*R, R=V/I, I=V/R.
Ebből látszik is a gyakorlati elektrotechnika egyszerű megfigyelése; a nagy ellenállású fogyasztón kisebb áramerősség folyik át, mint a kisebb ellenállásún.
A sorba kapcsolt ellenállások értéke összeadódik. A párhuzamosan kapcsoltak eredő ellenállásának reciprokát úgy határozhatjuk meg, hogy összeadjuk az összetevő ellenállások reciprok értékeit. A kapott eredmény reciprokát véve adódik az 'eredő' ellenállás érték. 1/Re=1/R1+1/R2+1/R3+... |
Ennek a két összefüggést a 31. oldal "2. Fogyasztók soros és párhuzamos kapcsolása" c. fejezetben vezetem le.
Poén: kik ezek az emberek?